Aba-Novák Kulturális Központ Szolnok

 

 

Túrkevei néprajztudós volt a Családfakutató Klub vendége

 

         Napjainkban újra reneszánszát éli a családfakutatás, melyhez a közismert és gyakran használt információs bázisokon túl számos kevésbé kézenfekvő, sőt, már-már meghökkentő forrás is szolgáltathat hasznos, értékes adatokat – mondta el az április elején életre hívott szolnoki Családfakutató Klub legutóbbi foglalkozásán a találkozó meghívott vendége: Dr. Habil. Örsi Julianna, az Aba-Novák Kulturális Központban.

 

            A túrkevei Finta Múzeum nyugalmazott igazgatója, néprajzkutató és társadalomtörténész előadásának bevezetőjében arról beszélt: a legrégebbi, egészen a középkorig visszanyúló családtörténeti források oklevelekben, összeírásokban maradtak ránk. Ezekben zömmel a nemesség tagjaira vonatkozó adatokra bukkanhat az érdeklődő. A 16. században például a török adóösszeírások nyújtják az információk leggazdagabb tárházát.

            Szűkebb pátriánk lehetőségeit említve szólt arról is: az elmúlt évszázadok során számos kutató gyűjtötte a Jászkunság történeti anyagát. E munkák egy része a családfakutatók számára is kiváló forrás lehet és nagy előnye, hogy viszonylag könnyen hozzáférhető, mivel többnyire könyvtárakban is fellelhető.

            A családfakutatás hagyományaira és tömegbázisára kitérve Örsi Julianna felidézte: a családot kis hazaként emlegették hajdan a tudósok. A rokoni szálak és az ősök utáni kutatás a  19. század végén és a múlt század elején komoly népszerűségnek örvendett, ám a szocialista időkben visszaszorult. A mozgalom újraéledésére azonban nem kellett egészen a rendszerváltásig várni, az első ez irányú próbálkozások már az 1970-es években elkezdődtek. Ekkoriban például a társadalomnéprajzi témákkal is előszeretettel foglalkozó honismereti szakkörök voltak a mozgalom letéteményesei.

            A munkát később megkönnyítette, hogy a mormonok az 1980-as és 90-es években Magyarországon is végeztek, egészen 1895-ig visszatekintő, családtörténeti adatgyűjtést. A rendszerváltás pedig felszabadítva a korábbi korlátokat, újabb lendületet adott e tudományág fejlődésének.

            Ennek következményeként ma már a levéltárak egyre nehezebben tudják kiszolgálni az újból tömegesen megjelenő családfakutatók széleskörű igényeit – magyarázta a szakember, aki azonban felhívta a jelenlévők figyelmét az alternatív adatbázisok hasznosságára is. Ennek kapcsán egyebek mellett elmondta: korábban sok családban gyűjtötték a gyászjelentéseket, melyekre gyakran azt is feljegyezték, milyen rokonságban álltak az elhunyttal. Egy-egy családnál ezen kívül nagyritkán még megrajzolt családfára, vagy nemzetségtáblára is bukkanhat a szerencsés kutató.

            Örsi Julianna érdekességként utalt rá, hogy a régi időkről olykor az összeírások, anyakönyvek és más, hasonlóan közismert kutatási források mellett egykori büntetőperek és tanúvallomások dokumentumaiból, naplókból, szerződésekből, levelekből is rengeteget megtudhatunk.

             A mai, modern feltételek között pedig a kutatómunka nélkülözhetetlen eszköze lehet a Magyar Életrajzi Lexikon, mely 1000-től szinte napjainkig tartalmaz adatokat, a Ki kicsoda kötetek, de akár napilapok, internetes oldalak, fórumok, digitális fényképek, sőt videó anyagok is tartalmazhatnak a családfakutató számára kulcsfontosságú információkat. Ezek kiaknázása különösen a ma élő emberekre vonatkozó adatok összegyűjtésében megkerülhetetlen, miután a levéltárakban e kör kutatása szigorú szabályokhoz kötött és korlátozás alá esik.

            Bármilyen forrásból dolgozzon is azonban az ember, a munka egyik alappillére a begyűjtött szóbeli, írott és tárgyi emlékek pontos dokumentálása – hangsúlyozta az előadó.

            A klubfoglalkozáson szó esett még a családfák és leszármazási táblák sajátosságairól, jellemzőiről, valamint ezen belül a házastársak, rokonok, nemek jelölési módjairól is.   

            A vendég elárulta: maga is végzett családfakutatást és ehhez kapcsolódó, társadalomtörténeti, néprajzi, demográfiai gyűjtőmunkát a Nagykunságban, melynek anyaga több kötetben látott napvilágot és kiállításoknak is anyagául szolgált. Ez év szeptember 16-17-én pedig két napon át Szolnok lesz a családfakutatók hazai fővárosa, hiszen a megyeszékhelyen országos konferenciát rendeznek a témában, mintegy félszáz neves előadó részvételével és szakmai kötetek kiállításával, illetve vásárával.

            Zárszóként Örsi Julianna úgy fogalmazott: a családkutatás jelentősége nem kevesebb, mint hogy személyes kötelékek révén segíti a történelem megértését, a gyökerek megismerésével pedig az egyén könnyebben megtalálhatja helyét és szerepét a társadalomban. Ezért is jó hír, hogy ma ismét reneszánszát éli e mozgalom, mely klasszikus megnyilvánulási formái mellett új kezdeményezésekben, így például sokgenerációs, nagy családi találkozók, egy-egy család történetét feldolgozó tárlatok, vagy éppen azonos nevet viselők világtalálkozójának szervezésében, megvalósításában is testet ölt.  

---

  Családfakutató klub szervezésébe kezdett az Aba-Novák Kulturális Központ 

 

            Az apró lépések taktikáját követve egy klub életre hívásának gondolatával kezdődött, ám a későbbiekben az ötletgazdák reményei szerint a megyeszékhely diákságának bevonásával a fiatalok helyi kötődését is erősítheti az a családfakutató mozgalom, melyet a napokban indított útjára a szolnoki Aba-Novák Kulturális Központ.

            Molnár Lajos Milán, az intézmény ügyvezető igazgatója szerint akár a kezdeményezés mottója is lehetne az a bölcsesség, mely szerint „a nemzet szövetét a családok szálai alkotják”. E gondolat ugyanis hűen tükrözi a program lényegét. Nevezetesen, hogy minden ember jobban kötődik azokhoz, akik számára nem idegenek, akikhez rokoni szálak fűzik. Rokonaival és családjával együtt pedig ahhoz a vidékhez, településhez, ahonnan származik, amelyhez gyökerei kapcsolódnak.

            Ez adta az ötletet egy családfakutató mozgalom meghirdetésére Szolnokon, melynek első lépcsőjeként a témával szívesen foglalkozók közösségé formálása érdekében családfakutató klubot szervezett falai között az Aba-Novák Kulturális Központ.

            Az alakuló összejövetelen mintegy kéttucat érdeklődő vett részt, akiket Jász-Nagykun-Szolnok megye egyetlen hasonló körének: a mezőtúri Bodoki-Fodor Helytörténeti Egyesület Családkutató Tagozatának vezetője, Ari Ilona, valamint a megyei levéltár szakértője: Cseh Géza avatott be a különleges, gyakran több éven át tartó és ez idő alatt életre szóló szenvedéllyé váló kutatómunka rejtelmeibe.

            Az előbbi szakember előadásában számos általános érvényű tanulságot is megosztott hallgatóságával. Egyebek mellett elmondta: a „nyomozást” érdemes visszafelé, az ismert személyektől és adatoktól az ismeretlenek felé haladva végezni. Eközben talán a legnehezebb feladatok egyike a beszerzett információk értékelése, hiszen a családfakutatás egyik alapigazsága, hogy „senki sem hazudik, de ugyanarra a dologra mégis mindenki másként emlékszik”. A másik visszatérő motívum pedig az, hogy a legtöbb, hosszú időre visszanyúló, elmérgesedett családi viszály kulcsa rendszerint valamilyen örökléssel kapcsolatos konfliktusban keresendő.

              Ari Ilona azonban a kutatómunkában rejlő lehetőségekről szólva azt is elárulta: neki személy szerint akad olyan 1723-ban született felmenője, akinek közel 400 leszármazottjára sikerült rábukkannia. Mielőtt azonban valaki beleveti magát a keresgélésbe, nem árt némi elméleti ismerettel is felvérteznie magát – hangsúlyozta a tagozatvezető, aki a frissen verbuválódott szolnoki közösségnek felajánlotta: egy-egy tematikus előadás keretében az elkövetkező hónapok összejövetelein választ ad majd a családtörténeti forrásokkal, a fellelt adatok dokumentálásával, a könyvtárak, levéltárak, az anyakönyvek és az internet használatával kapcsolatos kérdésekre.

            Ezen kívül segít a klubtagoknak kiigazodni a különböző társadalmi osztályok, rétegek kutatásának sajátosságai között, támpontokkal és szerkesztési útmutatással szolgál a családtörténetek összeállításához, valamint a kézi, vagy számítógépes családfa elkészítéséhez is.

            Az eseményen ugyancsak jelen lévő Molnár Lajos Milán hangsúlyozta: az első lépések megtétele után a távlati cél egy széleskörű családfakutatási mozgalom elindítása Szolnokon, a társintézményekkel, szakmai szervezetekkel és a helyi médiával együttműködve. Ennek keretén belül pedig az ANKK a későbbiekben a helyi iskolák valamennyi diákját is szeretné megszólítani és bevonni a munkába.